Huszas éveink legelejét koptattuk akkori barátommal / nevezzük Jánosnak.../,- aki a történet egyik főszereplője.A másik főszereplő maga a C-vitamin. A savanyú káposzta,- vagyis a savanyú káposzta leve....
Az eset azzal kezdődött, hogy azon a napon magamra vállaltam a bevásárlást az akkor még javában üzemelő régi debreceni vásárcsarnokban,- azaz a piacon.Mivel nem volt kedvem egyedül nekivágni ennek az embert próbáló feladatnak megfűztem Jánost, hogy tartson velem. Vesztére belement! Mivel nem volt kedvem kocsival parkolóhelyet keresni és parkoló díjat fizetni rávettem Jánost, hogy ezt az utat tegyük meg gyalog. Tíz perc oda és ugyanannyi vissza... Vesztére belement! Az akkori piac nagyon hangulatos volt. Akkor még voltak valódi őstermelők. Nénik és bácsik kínálgatták a terméseiket. Akkor még görbe volt az uborka és nem volt gömbölyű a paradicsom..... A bevásárlás hamar meg is volt. Rávettem Jánost, hogy sétáljunk és nézelődjünk még egy kicsit. Vesztére belement ! A piac végében falusi nénikék sorakoztak egymás mellett. Savanyított káposztát árultak békebeli nagy fa hordókból. Káposztát mondjuk nem kellett vennem, de az utunk valahogy mégis arra vitt.Már maga az illat is csodálatos volt.
 |
AZ A BIZONYOS KÁPOSZTA... /ILLUSZTRÁCIÓ/ |
Amikor egyedül vásároltam a piacon rámragadt egy szokás.A káposztás néniknél mindig volt pohár. Ezzel szedtek a már lemért káposztára levet, ha valaki úgy kérte. Az én szokásom az volt, hogy káposztát ugyan nem vettem de némi aprópénz fejében valamelyik néninél ittam egy pohár savanyú káposzta levet. Akkor is ez történt... Lehúztam egy jó pohár hideg C-vitamint. És persze meghívtam egy körre Jánost is. Vesztére belement! Na ezt nem kellett volna !
A Csapó utcán a tíz perces visszaúton János már feltűnően szótlan volt. Elég mereven nézett maga elé és meglehetősen fehér volt az arca. Kérdeztem én hogy van-e valami baj, de nem válaszolt... Egy kapualjban aztán hírtelen eltünt. Utánamentem... Egy összegörnyedt embert láttam a széntározó mellett, aki sugárban távolította el a szervezetéből a C-vitamint. Micsoda pazarlás... Mikor végzett egy félmosoly mellett csak annyit mondott, hogy...
- B.szd meg a káposztaleved!
Míg elértünk az autóig megbeszéltük, hogy vele lehet a baj, mert rajtam semmilyen hasonló tünet nem jelentkezett.Valószinűleg nem szereti a szervezete ezt a fajta nedüt... Szájhigiénés problémái mielőbbi megoldása érdekében felajánlottam, hogy hazafuvarozom.
A hazaút szintén tíz perc volt... De milyen tíz perc!!! A tünetek visszatértek... Csak fokozottan! A szótlanság ugyan maradt, de János arcán már a szeplők és az anyajegyek is kifehéredtek! Ahogy a házuk előtt megálltam villámgyors lett. Kivágta a kocsiajtót és a bejárati kaput is és rohant. Megijedtem egy kicsit. Itt már a baj nem kevés! Arra gondoltam, hogy biztos maradt még benne egy kis adag a léből és megint rókázik. Bezártam a kaput és a kocsit. Bementen a házba hogy lássam megkönnyebbült-e a barátom. János édesanyja a konyhában szorgoskodott. Egyszerre értünk oda a fürdőszoba nyitott ajtajához, hogy lássuk az embert aki a csempére festett... Az embert aki a wc-n ülve a fejét a két térde közé hajtva éktelenül nevet! Az embert aki egy egy méteres sugarú környi területen megváltoztatta a csempe, a wc tartály, a wc kagyló és minden egyéb berendezési tárgy szinét,- barna pöttyösre...., mert a nadrágot letolni még volt ideje, de leülni már nem...
Na ez most nem ment bele.... !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése