Minden férfinak eljön az a pillanata amikor már nem hajlandó bemenni több csajos boltba,turiba vagy éppen távoli fűszerek boltjába.
Két teli szatyorral amúgy sem szeretek már bemenni sehova. Pláne... "Csak szétnézni..."
Azon a napon NEMet mondtam. Gondoltam addig szétnézek a virágpiacon. Nézelődtem...,nézelődtem... semmi extrát nem láttam csak viszonteladókat... míg egyszer csak megláttam egy figurát /neve legyen... János...☺ / aki nem árult mást csak tököket... Csodás dísztököket! Beszélgettünk vagy fél órát és azt vettem észre hogy egyetlen ember sem áll meg a standja előtt...,tehát egy fillér bevétele sem volt. Megoldást kerestem... és találtam is! Elkezdtem vásárolni a tököket... És láss csodát!-elkezdtek jönni a vásárlók! Úgy vették a tököket mintha kötelező lett volna... ...tudjuk!-ha egy stand előtt sokan állnak... ott biztosan van valami jó és olcsó...!
Miután már tele lett Jánosunk tárcája tovább beszélgettünk.
Kiderült hogy ez az ember doktorált jogász...
Soha sem értett a föld megműveléséhez.....
De örökölt.....
Földet.....
És megszerette!.....
A neje gyári munkás még a mai napig is. Neki nem tetszett a "föld"... Sajnos már külön élnek. Elváltak. János egyedül neveli hétéves gyermekét... és persze műveli a családja által ráhagyott földet...
Nekem csak ennyit mondott:
"- Én vagyok az a hülye akit elhagyott a felesége a tökeiért... "
▼
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése