PROKTOLÓGIA - A VÉGBÉLTÜKRÖZÉS GYÖNYÖREI

     Azon a reggelen nagyon korán keltem. Hajnali negyed hétre már a rendelőnél kellett lennem ha azt akartam, hogy legyen sorszámom arra a napra.
     Szóval korán keltem mert egy ilyen helyre csak nem szeretne úgy odaérkezni az ember, hogy majdnem összeszarja magát... Mivel én is szerettem volna elkerülni valami hasonló malőrt felkeltem már négy órakor és semmi mást nem csináltam csak egymás után főztem és ittam a kávékat.Bíztam a kávétömeg áldásos hatásában...., gondoltam kitakarít rendesen és nem a vizsgálat során jön rám az inger.... Úgy is lett! - részben!

     Kapunyitás előtt 40 perccel érkeztem a rendelőhöz. Ötödik voltam és mint megtudtam mindenki a proktológiai vizsgálatra érkezett. Hogy önbizalmam kellőképpen összeomoljon végighallgattam egy önjelölt humorista " Dombi féle " gumikesztyűs vazelines előadásának gyatra változatát és rájöttem, hogy az dumál leginkább aki a legjobban be van szarva.... Mondjuk ez rajtam nem segített...

     Ötödik páciensként bő másfél óra múlva kerültem sorra, de nekem ez az idő egy örökkévalóságnak tünt. Több dolog miatt is...

     Akik ismernek azok tudják hogy alulról úgymond eléggé szeles vagyok. Alapból... Kávéhegyek ide vagy oda a végtelennek tűnő várakozás alatt végig azt éreztem, hogy a következő pillanatban a létező összes halmazállapotú cucc ami ott távozhat,- távozni is fog belőlem.Úgy éreztem hogy légnemű, folyékony és szilárd anyagok vívnak bennem közelharcot a mielőbbi távozás kivívása érdekében. Nem tehettem mást...,- szorítottam és bíztam benne hogy megszán az ég ura és különösebb higiéniai problémák nélkűl megúszom ezt a dolgot. Az autómata kiírta a sorszámomat... Határozott mozdulattal felálltam, hogy elinduljak a rendelő, a vesztőhely felé,- és ezzel a mozdulattal szusszantam lent egy nem halkat... Sportszelet nem volt...

     A rendelő kb annyira volt barátságos mint egy vallató cella egy Kolumbiai börtönben. Vallatásra alkalmas cuccok legalább is voltak benne bőven! Az első amit megláttam egy kosár volt. A tartalma úgy kétezer darab fél centiméter falvastagságú ujjvédő gumi volt.Azt hiszem azt mondanom sem kell , hogy senkinek sem féltettem az ujját....

ILLUSZTRÁCIÓ AZ EGYIK TETTESRŐL....

     A következő dolog ami szemet szúrt az egy csokorra való fapálcika volt jókora vattacsomóval a végén. Bele sem nagyon merek gondolni, hogy mi volt ezeknek a tárgyaknak a rendeltetésszerű használati módja...

     Hát mit is mondjak,-nem voltam túlzottan happy. A doki egyébként végig barátságos volt. Bár azt nem igazán értem hogy miért választja valaki az élete hivatásának azt , hogy más fenekébe kotorásszon... 

     És egyszer csak eljött az igazság pillanata,- ami egybeesett szüzességem elvesztésének pillanatával...  

     A folyamat a következő módon zajlott... 

     Először is fel kellett lépcsőznöm a vizsgálóasztalhoz, hogy rá tudjak térdelni. Eddig semmi gond!

     Ezután szabaddá kellett tennem a valagomat. Reggel szándékosan hosszabb pólót vettem fel így gyakorlatilag nem látszott semmi... Eddig semmi gond!

     Majd pucér fenékkel le kellett mennem örvendező kutya pózba.... Ez annyit jelentett hogy az alkaromon kellett támaszkodnom, le kellett eresztenem a derekamat és el kellett lazulnom. Mondjuk ez annyira nagyon nem sikerült,- pláne hogy ekkor érkezett a rendelőbe az asszisztensnő. Aranyos lehettem ahogy ott pucsítok... Ez a helyzet viszont már magában hordozta annak a lehetőségét, hogy mégis csak lehet is egy kis gond!

     Sokatmondó testhelyzetemben csak füleltem és vártam a gumikesztyű csattanását és a vazelin csicsogását,- de semmi. Illetve semmi hang... Csak egy ujjacska ami sunyin beslisszan a seggembe... A derekam egyből nem volt már olyan laza. Az ujjacska néhányszor körbenézett majd hírtelen távozott. Megkönnyebbűlést éreztem! Végre vége!-és még össze sem tojtam magam. Ekkor szólalt meg doktorom: 
     - Nagyjából ugyanezt fogja érezni mégegyszer, csak most az ujjam helyett a vizsgáló műszert fogom használni. Ekkor értettem meg hogy itt tuti gond lesz!

     Úgy is lett! Lett gondom... Hogy mást ne is mondjak,- a műszer keresztmetszete egy kicsit nagyobb volt. Akkor és abban a helyzetben úgy éreztem, hogy ez nem is műszer hanem mondjuk egy rúd Zala felvágott amit valaki bele akar fűzni egy tű fokába. A felvágott győzött melynek következtében a szemgolyóim minimum fél méter távolságra hagyták el a szemüregemet. 

     De legalább túléltem. Azt viszont nem mertem elolvasni az ambuláns lapon, hogy mikor lesz a kontroll...