2018. február 21., szerda

VIZELETMINTA

     Ki ne járt volna már laborvizsgátalon. Előbb vagy utóbb mindenkit beutal a háziorvosa egy kisebb vagy nagyobb állapotfelmérés céljából, hogy aztán kiértékelje a a csillagocskák alapján hogy milyen betegségünk lehet a jövőben, sőt a megelőzésre hivatkozva talán még gyógyszert is ír fel nekünk. Ez így természetes ! Megszoktuk már...
     Az időpontegyeztetés viszont már egy kicsit bonyolultabb. Debreceni vagyok,- így csak debreceni tapasztalatokat tudok elmesélni. Első körben a halandó megpróbál időpontot kérni telefonon. Egy város ,- egy telefonszám,- egy hívás ! Majd a kicsöngés után néhány óra ingyenes zenehallgatás.... Mivel feltöltőkártyás mobilom van hamar rájöttem, hogy nekem ez nem pálya!
     Második variációként elmentem jelentkezni személyesen. Reggel nyolcra ott voltam, de :
     A  "- Sajnálom, de 11 óráig mi sem látjuk a saját rendszerünkben a szabad időpontokat, Jöjjön vissza később vagy hívja ezt a telefonszámot ! - választ kaptam, na meg egy cetlit ugyanazzal a telefonszámmal amivel már eddig sem volt szerencsém.
     Sokadik próbálkozás után aztán sikerült. Délre kaptam időpontot. Éhgyomorra! És persze kávét sem ihattam...
     Aznap viszonylag hamar sorra is kerültem. A hölgy aki véremet vette teljesen unott és fásult volt. Gondolom unta már szegény pára a tízmilliomodik szúrását. Egyből látta hogy jobbkezes vagyok és hogy azon a kezemen sokkal jobb a vénám. Szakszerűen és ügyesen szúrt. Lefejte belőlem a szükséges mennyiséget. Ellátott azzal a tanáccsal hogy szorítsam a vattát legalább tíz percig,- majd adott egy műanyag poharat a vizeletnek.
     Nem szeretem a rendelőket ! Mindig az jár a fejemben hogy el innen mihamarabb!Tudom hogy rajtam kivül nagyon sokan vannak még így ezzel.... A baj csak egy kicsit lett egyszerre sok,- és tornyosult fölém a való világ összes laboros gondja.
     A váróban volt néhány kevésbé jó arcú figura és más senki. Gondoltam tolok egy gyors pisit plusz felmatricázom a kakis tégelyeket / lásd a "Székletminta " című blog bejegyzést /és már itt sem vagyok. Na ez azért nem ilyen egyszerű! 
     Bementem a férfiaknak kijelölt mellékhelyiségbe... és rádöbbentem hogy a pályaválasztási tanácsadón ifjú koromban az artista pályát kellett volna választanom. Szerintem nem nehéz elképzelni...

ILLUSZTRÁCIÓ

     Szóval... Mint egy teljesen átlagos embernek nekem is van egy hímtagom és kettő darab kezem. Ebből a két kézből az egyiket olyan nagyon nem tudtam használni, lévén szorítottam a vérvétel után kapott tampont a szuri után. Tételezzük fel hogy volt ebben a pillanatban másfél kezem. 
     Egy darab kabát minimum fél kéz...
     Egy darab hátizsák ... még egy fél kéz...
     Maradt egy fél kezem...
     A pohárkákra ,a papírokra,a matricákra... meg a tökömre...
     Mondjuk arra már nem jutott...

     

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése