Cirkuszolni mindenki tud. Cikuszban legalább egyszer mindenki volt életében. Nekem az is megadatott hogy fellépjek egy igazi vándorcirkuszban... És ez gyermekkorom egyik legfurcsább ( szándékosan nem írok legrosszabbat... ) emléke lett. Nem véletlen nem felejtettem el negyven év múltán sem....
A hetvenes évek elején... Hát nem tegnap volt! A helyszin édesanyám és anyai rokonságom szülőfaluja Hajdúszovát volt. Kicsiny falu Debrecentől 18 kilóméterre. Ma sem lakják kétezernél többen.
Nyaraim nagy részét itt töltöttem testvéremmel. Szüleink dolgoztak,- így nagyszüleink vigyáztak ránk. A faluban néha események voltak! Ezen események talán legnagyobbika az volt amikor a faluszéli focipálya mellett tanyát ütött egy vándorcirkusz! És láss csodát a cirkusz mellett volt még láncos körhinta,egy céllövölde és ha jól emlékszem egy vattacukros is. Ez egyébként akkoriban olyan nagy eseménynek számított, hogy a nagyszüleim házához közeli közkútnál még a kisbíró is kidobolta! Nem vagyok már mai gyerek...
Abban a szerencsében volt részem hogy a "nagyérdemű közönség" tagja lehettem és szájtátva nézhettem a porond történéseit. Volt ott zsonglőr, volt ott galambidomár, volt ott erőművész és többek között volt ott bohóc is. A bohóc általában egy nagy orrú szines ruhás esetlen figura akinek mellékesen púderezett arca és 87-es cipője van. Ez is ilyesmi volt. Kisétált középre és beszólított minket kisgyerekeket a porondra. Mit ne mondjak, meg voltunk szeppenve. Ott álltunk vagy tizenöten és mindannyian arra gondoltunk hogy most jött el a nagy fellépés ideje. Addigi életünk legfontosabb öt perce... Hiszen öt perc hírnév állítólag mindenkinek jár az életben! ...és az az öt perc el is jött!
A bohóc kiadta az utasításait...
- Ereszkedjetek négykézláb és kezdjétek el ingatni a fejeteket.
Senki sem ellenkezett. Egy maroknyi kislány és kisfiú ringatta a fejét a porond zöld gyepén és persze senki sem sejtett semmit. A hozzátartozók mellkasa egyre jobban dagadt hiszen nem minden nap adatik meg az embernek hogy cirkuszban lépjen fel a pereputtya! Mígnem emígyen szólt a bohóc...
- Íme a helyi életkép! A címe : Nem akar az ökörcsorda legelni !!!
A hetvenes évek elején... Hát nem tegnap volt! A helyszin édesanyám és anyai rokonságom szülőfaluja Hajdúszovát volt. Kicsiny falu Debrecentől 18 kilóméterre. Ma sem lakják kétezernél többen.
Nyaraim nagy részét itt töltöttem testvéremmel. Szüleink dolgoztak,- így nagyszüleink vigyáztak ránk. A faluban néha események voltak! Ezen események talán legnagyobbika az volt amikor a faluszéli focipálya mellett tanyát ütött egy vándorcirkusz! És láss csodát a cirkusz mellett volt még láncos körhinta,egy céllövölde és ha jól emlékszem egy vattacukros is. Ez egyébként akkoriban olyan nagy eseménynek számított, hogy a nagyszüleim házához közeli közkútnál még a kisbíró is kidobolta! Nem vagyok már mai gyerek...
Abban a szerencsében volt részem hogy a "nagyérdemű közönség" tagja lehettem és szájtátva nézhettem a porond történéseit. Volt ott zsonglőr, volt ott galambidomár, volt ott erőművész és többek között volt ott bohóc is. A bohóc általában egy nagy orrú szines ruhás esetlen figura akinek mellékesen púderezett arca és 87-es cipője van. Ez is ilyesmi volt. Kisétált középre és beszólított minket kisgyerekeket a porondra. Mit ne mondjak, meg voltunk szeppenve. Ott álltunk vagy tizenöten és mindannyian arra gondoltunk hogy most jött el a nagy fellépés ideje. Addigi életünk legfontosabb öt perce... Hiszen öt perc hírnév állítólag mindenkinek jár az életben! ...és az az öt perc el is jött!
A bohóc kiadta az utasításait...
- Ereszkedjetek négykézláb és kezdjétek el ingatni a fejeteket.
Senki sem ellenkezett. Egy maroknyi kislány és kisfiú ringatta a fejét a porond zöld gyepén és persze senki sem sejtett semmit. A hozzátartozók mellkasa egyre jobban dagadt hiszen nem minden nap adatik meg az embernek hogy cirkuszban lépjen fel a pereputtya! Mígnem emígyen szólt a bohóc...
- Íme a helyi életkép! A címe : Nem akar az ökörcsorda legelni !!!
Még két hét múlva is rajtunk nevettek a falu nagyobb gyerekei. A marhák...!
 |
ILLUSZTRÁCIÓ |
