A legtöbb férfi dicsekszik néha egy bizonyos testrésze méreteivel. Valljuk meg a legtöbb esetben minden alap nélkül... Hajlamosak vagyunk az átlagosat is nagyító lencsével nézni.
A nyolcvanas évek derekán léptem be első munkahelyemre. Itt ismerkedtem meg egy nyugdíjas korhoz közeli kollégával akivel mindig jókat tudtunk beszélgetni. Ő mesélte ezt a történetet,-egy másik kollégánkról... akinek a nevére már nem emlékszem,de az egyszerűség kedvéért nevezzük Jánosnak...
- Észrevetted,hogy János soha nem zuhanyzik munka után ? -kérdezte.
- Gyere fizess egy sört és elmesélem, hogy miért... Ebben maradtunk.
János jó fej volt már fiatal korában is. Mindig ült nála a poén és bőven szórta is azokat. Általában a társaság központja volt. Egy dolog azonban mintha egy kicsit hibádzott volna nála. Ifjú kora ellenére soha nem csapta a szelet az eladó lányoknak. Ismerősei között szóba került az a lehetőség hogy esetleg a saját neméhez vonzódik és egy alkalommal neki is szegezték a kérdést, hogy hogyan lehetséges az hogy huszonöt éves korára még nem volt nővel, ráadásul a közös zuhanyzót sem látogatja... Nem sokat kerteltek, néhány sör után kerek perec rákérdeztek a lényegre...
- János, te b.zi vagy ?
Jánost kellemetlenül érintette a durva kérdés, kicsit talán meg is sértődött de azért válaszolt.
- Nem. Más az oka... -mondta, majd sarkon fordult és faképnél hagyta a társaságot.
A társaság azonban nem hitt neki. Másnapra tervet szőttek... Egy kicsit aljas tervet! Beszerveztek Jánosnak egy hivatásos prostit. Így majd kiderül a nemi identitás.
Abban az időben a gépszerelők nagy műhelykocsikkal rótták a város utcáit mert így mozgó szervízként tudták elvégezni a különböző építkezéseken a gépkarbantartásokat és javításokat. Egy ilyen műhelykocsi lett a nász helyszine. Jánosnak olyan munkát adtak amit csak bent tudott elvégezni és várták a hölgyet aki meg is érkezett. Az összedobott "brigádpénzből" dupla adagot fizettek ki, de csak arra az esetre ha megvalósul az aktus... Betessékelték a szakasszonyt a műhelykocsiba, rájuk csukták az ajtót és vártak...
Nem sokáig kellett várniuk. Egyszer csak kicsapódott a műhelykocsi ajtaja és kikerekedett szemmel kiviharzott rajta a nő, akinek kissé hiányos volt az öltözete. Illetve csak egy dolog hiányzott róla,- a szoknyája.
- Ez az ember nem normális! - mondta. De egyrészt mivel egy szál blúzban, egy csipkealsóban és egy magassarkúban nem tudott volna hazamenni,- másrészt mivel a dupla gázsit sem akarta visszaadni,- a brigád unszolására visszament Jánoshoz. Ami ez után történt azt nem részletezem. Legyen elég annyi hogy a műhelykocsit másnap javítani kellett. Valamilyen rejtéjes oknál fogva tönkrement a lengéscsillapítója...
Aznap,- életében először és utóljára,- János együtt ment zuhanyozni a többiekkel. Ekkor vált világossá a gyökérok mindenki számára : ... tátot szájjal kellett elismerniük, hogy nem mindenhová fér be egy rúd Túrista szalámi...
A nyolcvanas évek derekán léptem be első munkahelyemre. Itt ismerkedtem meg egy nyugdíjas korhoz közeli kollégával akivel mindig jókat tudtunk beszélgetni. Ő mesélte ezt a történetet,-egy másik kollégánkról... akinek a nevére már nem emlékszem,de az egyszerűség kedvéért nevezzük Jánosnak...
- Észrevetted,hogy János soha nem zuhanyzik munka után ? -kérdezte.
- Gyere fizess egy sört és elmesélem, hogy miért... Ebben maradtunk.
János jó fej volt már fiatal korában is. Mindig ült nála a poén és bőven szórta is azokat. Általában a társaság központja volt. Egy dolog azonban mintha egy kicsit hibádzott volna nála. Ifjú kora ellenére soha nem csapta a szelet az eladó lányoknak. Ismerősei között szóba került az a lehetőség hogy esetleg a saját neméhez vonzódik és egy alkalommal neki is szegezték a kérdést, hogy hogyan lehetséges az hogy huszonöt éves korára még nem volt nővel, ráadásul a közös zuhanyzót sem látogatja... Nem sokat kerteltek, néhány sör után kerek perec rákérdeztek a lényegre...
- János, te b.zi vagy ?
Jánost kellemetlenül érintette a durva kérdés, kicsit talán meg is sértődött de azért válaszolt.
- Nem. Más az oka... -mondta, majd sarkon fordult és faképnél hagyta a társaságot.
A társaság azonban nem hitt neki. Másnapra tervet szőttek... Egy kicsit aljas tervet! Beszerveztek Jánosnak egy hivatásos prostit. Így majd kiderül a nemi identitás.
Abban az időben a gépszerelők nagy műhelykocsikkal rótták a város utcáit mert így mozgó szervízként tudták elvégezni a különböző építkezéseken a gépkarbantartásokat és javításokat. Egy ilyen műhelykocsi lett a nász helyszine. Jánosnak olyan munkát adtak amit csak bent tudott elvégezni és várták a hölgyet aki meg is érkezett. Az összedobott "brigádpénzből" dupla adagot fizettek ki, de csak arra az esetre ha megvalósul az aktus... Betessékelték a szakasszonyt a műhelykocsiba, rájuk csukták az ajtót és vártak...
Nem sokáig kellett várniuk. Egyszer csak kicsapódott a műhelykocsi ajtaja és kikerekedett szemmel kiviharzott rajta a nő, akinek kissé hiányos volt az öltözete. Illetve csak egy dolog hiányzott róla,- a szoknyája.
- Ez az ember nem normális! - mondta. De egyrészt mivel egy szál blúzban, egy csipkealsóban és egy magassarkúban nem tudott volna hazamenni,- másrészt mivel a dupla gázsit sem akarta visszaadni,- a brigád unszolására visszament Jánoshoz. Ami ez után történt azt nem részletezem. Legyen elég annyi hogy a műhelykocsit másnap javítani kellett. Valamilyen rejtéjes oknál fogva tönkrement a lengéscsillapítója...
Aznap,- életében először és utóljára,- János együtt ment zuhanyozni a többiekkel. Ekkor vált világossá a gyökérok mindenki számára : ... tátot szájjal kellett elismerniük, hogy nem mindenhová fér be egy rúd Túrista szalámi...
 |
| MÉRETTÁBLÁZAT... |
János viszont boldog volt. Nem csak azért mert végre elvesztette a szüzességét, hanem azért mert rátalált élete szerelmére,- aki nem mellékesen méretben is megfelelt neki...
Tudtommal életük végéig boldog házasságban éltek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése