INTERNETES TÁRSKERESÉS

     Ez egy olyan kérdéskör ami így vagy úgy,-de szinte mindenkit érint valamilyen formában. Van aki regisztrált már ilyen oldalra,-a többiek pedig csak gondoltak rá hogy mi lenne ha... A regelők egy része komolyan veszi az ügyet és valóban így akar társat találni, egy részük pedig csak "brahiból" vagy önmaga megmérettetése céljából figyeli az aktuális lehetőségeket. Az ilyen oldalak meglehetősen hasonlóak,- hiszen mindegyiken akkorákat lehet hazudni amekkorát csak nem szégyell az ember fia vagy lánya...

     Volt életemnek egy olyan időszaka amikor partner nélkül tengettem napjaimat. Több olyan embert is ismertem aki gyakorlott internetes társkereső volt  és ezektől az emberektől sok infót hallottam. Egy esős februári délután aztán a tettek mezejére léptem! Regisztráltam a Badoo - ra. Különösebben nem bíztam a dologban, de bevallom egy kicsit azért kíváncsi voltam, hogy akad-e olyan bombázó aki szeretné ha ilyen vagy olyan formában a partnere lennék... Valahogy mégis volt bennem valamiféle szégyenérzet is. Nem szerettem volna ha az ismerőseimnek a tudomására jut hogy így keresek partnert. Ezt kikerülendő egy olyan képet adtam a profilomhoz, amin nem feltétlenül lehetett elsőre felismerni és még a nevemet is megváltoztattam. Ezek a megelőző lépések amúgy sz.rt sem értek! Már két nap után kaptam a hívásokat... 
     -Szia! Láttalak a ..... ,- meg ilyenek!
     Száz szónak is egy a vége ,- két hölggyel is felvettem chat szinten a kapcsolatot. Most ezt a két történetet fogom elmesélni,- mindenki tanulságára!!!

ILLUSZTRÁCIÓ

     GYÖNGYI

     Gyöngyi egy Debrecen közeli kisváros,- Hajdúböszörmény szülötte és lakója volt és talám még a mai napig is az. Ő írt rám először. Semmi extra. Ez meg ez vagyok és ha van kedved beszélgessünk. Aztán majd meglátjuk...
     Első dolgom természetesen az adatlapja tüzetes átvizsgálása volt. Semmi extra. Korban hozzám illő,kedvesnek tűnő hölgy. Beszédes fotó ünneplő ruhábam, kedves arcocskával, belőtt vagyány séróval és megabrutálszuper cicikkel.... Őszintén szólva mivel kebelbarátnak tartom magam ez utóbbi dolog elég sokat nyomott a latban...
     Szóval beszélgettünk beszélgettünk mígnem megbeszéltünk egy személyes találkozót. A találkozó szinhelyéül az ő hazai pályáját jelöltük ki. Találkozó a böszörményi autóbusz pályaudvaron. Egyeztettünk természetesen mindent. Ki mit fog viselni, kinek mi lesz a kezében stb stb.
     Távolsági busszal közelítettem meg a helyszint a megadott  időpontban. Elképzeltem magamban, hogy miként fog eltelni a délután, esetleg az este...  Miközben ezen merengtem a zötykölődő buszon, valaki megérintette a vállamat és rám köszönt. Egy régi hajdúböszörményi katonatársam volt az akit kb. húszezer éve nem láttam. Az egyszerűség kedvéért nevezzük Jánosnak...☺  Beszélgettünk, telefonszámot cseréltünk majd mellékesen megkérdezte, hogy mi dolgom van Böszörményben... Őszinte nem igazán akartam lenni ezért azt hazudtam, hogy most költözött ide a nagynéném akit most megyek meglátogatni. Ennyibe maradtunk meg a szokásos "Majd hívjuk egymást!" ,de amúgy soha és elváltunk.
     A buszról leszállva bárhogy nézelődtem senkit sem láttam aki hasonlított volna ahoz akit kerestem. Gyöngyi nem volt sehol... Gondoltam ez szépen átvágott... De nem! Egyszer csak elém pattant a menyecske!
     Kettőkor találkoztunk és négyóra tízkor már a hazafelé tartó volán járaton ültem. Az együtt töltött két óra alatt meghívtam Gyöngyikét egy sétálós-papírpoharas kávéra. Meg hallgattam amiket mondott...  Egyfolytában! Szerintem levegőt sem vett! Mindent amire esetleg kíváncsi lettem volna és persze azt is amire nem,-egy szuszra elmondott. Valószínű hogy csak azért nem folytatta mert elindult a busz...
     Ez egyébként csak az egyik trauma volt amivel fekete betűssé tette azt a napot számomra...  A másik a külleme volt. Megesküdött hogy őt ábrázolja  a fotó amit profilképnek használ csak egy kicsit régebben készült... Mostanában pedig nem készült róla olyan felvétel amit igazán előnyösnek talált. ...mondjuk ezt el is hittem és egy cseppet sem csodálkoztam rajta. Mindig is szerettem fotózni, de egyetlen darab előnyös fotó elkészíteséhez sem lett volna elég a hátralevő életem....
     Rövidre zártam az ügyet. Hazaérve az volt az első dolgom hogy megírtam neki, hogy mennyire kedves de nem az esetem. Válaszolni csak ennyit válaszolt: 
     - Megszoktam mert egy kicsit öregebbnek nézek ki a koromnál.
     Másnap telefonált János...
     - Láttam kiment eléd a nagynénéd az állomásra...

     CLAUDIA

     Ugyan azon nap este...
     -Szia Claudia vagyok,dumálunk?
     -Persze...
     - A neved miért ITAKA ?
     Nem hazudtam,elárultam fedőnevem mivoltát... Az ITAKA annyit jelentett,hogy  egy rám kíváncsi hölgy azt kap amit akar. Koncert,focimeccs, vacsora... bármi!
     Bármi am"IT AKA"rsz... Tehát ITAKA...
     Sok mindent megtudtam róla...
     Claudia nagyon kedves volt. Megtudtam hogy gyesen van mert a férje egy szemétláda és magára hagyta...  Megtudtam hogy nem bírja a magányt... ...és megtudtam hogy nem egy ismerkedős tipus és ráadásul tegnap regelt az oldalra...
     Megint az előző...
     Megnéztem az oldalát..
     Minden OK!
     Ellenőrzés minden oldalon...
     Minden OK!
     Chat ?
     Miért ne...
Mivel ezen a napon már megégettem a szám szélét  óvatos voltam és bevallom semmi gyanúsat  nem találtam.  Sőt!  Küldtünk egymásnak fotókat az éppen akkori állapotunkról... Dögós csaj volt..
      Én éppen kínai levest főztem ő pedig takarított..
     Addig addig beszélgettünk... hogy rátért a lényegre... Nem gyengén!
     -Ha lehet mától az én nevem is ITAKA lesz... Mert mindent megteszek amIT AKArsz.........
     Csak...
     A szemétládasemmirevalógecifaszkalap férjem este 6-ra ér haza, tehát akkorra el kell menned! Ja és ha jössz vegyél....
     És itt jött egy 15-20 tételes bevásárlólista...
     Na vele nem találkoztam....
     .....ja és töröltem magam....