POSTÁSKASZINÓ

     Na ez egy tuti történet...!
     Igaz hogy nem velem történt de nagyon extrém.
     Vendéglátós korszakomban sok emberrel találkoztam. Volt akit kedveltem és persze volt akit nem.... Történetünk főhősét kedveltem... Nem kicsit!...nagyon!
     Az egyszerűség kedvéért legyen a neve... János...☺
     János szeretett jól élni,jókat enni és jókat inni. Nagyvonalakban ennyi is volt az amit elmondhatott az életéről... Ez ugyan nem sok,de nem is rossz. A hiba csak az volt benne, hogy ehez pénz kellett. Mivel nem olyan nagyon volt vagyonos...,-el kellett mennie dolgozni. Na a munkát azt nem nagyon kedvelte. Miután rájött hogy az életviteléhez szükséges némi és ráadásul nem olyan nagyon kevés pénz.... munkára adta a fejét...  Kézbesítő lett a hollós állami vállalatnál. Szerette a munkáját... Kicsit...  vagy kicsit nem...de ez mindegy is...  Csak a segélyosztós és gyeskihordós napok vittek valami kicsinyke kis fényt az életébe. Ezeken a napokon jobb volt az anyagi helyzete. Mindig vidám és mosolygós volt tehát mindig kapott borravalót.  Ilyenkor volt körte, meg volt sör, meg volt kaparós sorsjegy, meg volt minden mi szem szájnak ingere. Egy baj volt csak... Kevés volt a pénzes napok száma... Gondolta minden napnak jónak kellene lenni és ebben csak az segíthet ha megforgatja az "ügyfelek" pénzét. Elkezdett kaszinózni... Soha nem láttam így,- a kaszinóban  "dolgozni...", de el birom képzelni... Zöld egyenruha,postás táska,aranyos kis sapka és a kaszinó előtt lelakatolt szolgálati bicikli...☺
     János nagyjából két hónapig forgatta a mások pénzét. Addig valahogy nem kebelezte be a nagy bukás. De akkor azon a napon igen. De akkor nagyon! Aznap nem túl jól forgott a kerék...

ILLUSZTRÁCIÓ

     Jánosnak nem sok készpénze maradt. Elmesélése szerint nem maradt más címlet a nagy barna táskában csak néhány rollni egy forintos. Azt már nem fogadták el sehol. Pláne nem a kaszinóban. Hazaballagott. János egyébként az édesanyjával élt. Ketten lakták az édesanyja lakását. Ezen az estén azonban zsúfolásig telt a kis lakás....Olyan volt mint egy meglepetés party...  Hát mondjuk meglepetésből nem is volt hiány! János hazaértekor sok ismerős arcot vélt felfedezni a tömegben, de voltak olyanok is akiket soha sem látott. Az ismerősök között ott volt néhány vállalati felettese, a cég belső vizsgálati vezetője,- sőt maga a helyi igazgató is. Az ismeretlenek különféle nyomozóhatóságok képviseletében tették tiszteletüket emberünknél....  Valahogy nem is furcsállta, hogy szinte egy emberként kérdezték :
     - Hol van a pénz? - majd néhány pillanattal később...  - Mennyi maradt ?
     János átadta a megmaradt néhány rollnit, de ennek a jelenlévők közül senki sem örült teljes szívéből. Még ott a helyszinen elindult az eljárás János ellen. Mind a belső, mind a rendőrségi. Mivel János őszinte ember volt, természetesen mindent azonnal bevallott. Azonnal kirúgták...
     Egy olyan embernek akinek éppen nincs munkája rohamosan megnő a szabadideje. A sok szabadidő pedig Jánosunk esetében azonos volt a kocsmában eltöltött idővel. Az viszont nem ingyenes! Nem volt más lehetősége,- munka után kellett néznie! De hol találhatna olyan munkát ahol annyit keres hogy teljen kocsmára, vacsorára esetleg kaszinóra! Kaszinóra!- mert ha esetleg mellé állna nemlétező szerencséje és nyerne egy nagyobb összeget és visszafizetné a tartozását postának akkor talán azt jó néven vennék a végelszámolásnál. Ezt sose tudta meg!
     Munkája viszont lett! Az erkölcsi bizonyítványa fehér volt mint a hó.  Lévén a postás ügy még nem volt lezárva...  Sosem fogjátok kitalálni, hogy mi lett az új pozíciója... Csont nélkül elsőre felvették gázdíjbeszedőnek!!! Naponta csak három négy házban szedte be a díjat, de ott mindig harmincezer forint feletti volt az összeg. Így minden nap összejött durván egy százas. Ebből befizetett öt hat darab kétezerforintos díjat, hogy lássák hogy dolgozik,- a többiből pedig újra volt körte, volt sör és láss csodát futotta kaszinóra is.Úgy egy hónapig...
     Utána két évig szakács volt. A sitten...